A cöliákia legtípusosabb tünetei a hasmenés, akaratlan, kóros fogyás és a gyengeség. Ezek a diagnosztizált lisztérzékenyek 80 százalékára jellemzők.

Régen a tipikus tünetek alapján a lisztérzékenységet gyerekkorban kezdődő betegségnek tartották, de ma már tudjuk, hogy felnőttekben is igen gyakori. Azoknál a felnőtteknél, akiknek gyerekkorában a betegséget jellemző tünetek híján nem fedezték fel, felnőttkorban is nem típusos tünetek jellegzetesek, s így a betegség felismerése nehezebb.

Típusos gyermekkori tünetek:

A panaszok többnyire 14-18 hónapos korban, legkésőbb 3-5 éves korig, a lisztes táplálék bevezetését követően kezdődnek. A gyerekek étvágytalanná válnak, hánynak, hasuk jellegzetesen előredomborodik a fokozott bélgáz-képződés, a béltartalom nagy mennyisége és a hasfal izomzatának ernyedtsége miatt (pókhas). Tetemes mennyiségű székletük bűzös, csomós állagú, láthatóan sok zsírt tartalmaz, mert a bélbolyhok károsodásakor először a zsírfelszívás sérül. A bőr alatti zsírszövet kevesebb a normálisnál, a végtagok feltűnően vékonyak, a pókhas így még feltűnőbb.
Az alultápláltság miatt visszamaradnak a fejlődésben, kicsik, vitaminhiány, elsősorban a zsírban oldódó vitaminok hiányában fellépő betegségek, vérszegénység mutatkoznak. Az ilyen gyerekek kedvetlenek, nyűgösek, ingerlékenyek, nem játszanak, figyelmüket nehéz lekötni. Fáradtak, kimerültek, szívesebben fekszenek.

Felnőttkori tünetek:

A felnőtteknél 20-50, leggyakrabban 35-40 éves kor között jelennek meg az emésztőrendszeri tünetek, de nagyjából felüknél ezek teljesen elmaradhatnak. Minél későbbi életkorban fejlődik ki a betegség, annál jelentéktelenebbnek tűnő és különfélébb tünetekben nyilvánul meg.


Egyik legjellemzőbb az elhúzódó, illetve ismételten jelentkező hasmenés, de székrekedés is előfordulhat. A széklet nagy tömegű, szabad szemmel is láthatóan nagy mennyiségű zsírt tartalmaz. A beteg puffadásra panaszkodik.

A felszívódás zavara miatt idővel másodlagos tünetek jelentkeznek. Az emésztőrendszeri tünetek nélküli felnőtteknél inkább ezek a másodlagos, illetve nem típusos tünetek észlelhetők, így ők általában sokkal később kerülnek orvoshoz.

A nem típusos, tápanyag, vitamin- és ásványi anyaghiányra visszavezethető tünetek, illetve betegségek a következők:

- pszichés zavarok: kimerültség, a koncentrálóképesség csökkenése, depresszió, zavartság,
- főként a zsírban oldódó vitaminok hiánya miatt csontproblémák és fájdalmak: mészszegény csontok (osteopenia), csontritkulás (osteoporosis), csonttörések, a csontok törékenysége (osteomalacia),
- aftás szájnyálkahártya fekélyek, fogíny-rendellenességek,
- mozgásszervi panaszok: izomgyengeség, arthritis,
- májenzim-, transzamináz-, alkalikus foszfatáz enzimek szintjének emelkedése,
- kóros fogyás,
- másodlagos laktóz-érzékenység,
- véralvadási zavarok,
- izomgörcsök,
- neurológiai és mozgáskoordinációs zavarok (ataxia),
- fokozott fogékonyság fertőzésekre,
- a bőr száraz, repedezett - részben a vashiányos vérszegénység miatt,
- a betegek 5%-ánál kialakul a dermatitis herpetiformis nevű bőrbetegség a vállon, fenéken, fejbőrön, térdnél és könyöknél jelentkező, erősen viszkető kiütés formájában,
- a nőbetegek nehezen esnek teherbe, könnyen elvetélnek, olykor ennek kapcsán vagy csak a várandósság alatt fedezik föl a betegséget, amikor a másállapot tápanyagigényét nem győzi a beteg vékonybél. A méhen belüli növekedés visszamaradása ezért gyakoribb a lisztérzékeny kismamák magzatainál.

Néhány olyan panaszt is meg kell említeni, amelyek bárkinél előfordulhatnak, nem a lisztérzékenység jellegzetes tünetei, de cöliákiásoknál gyakrabban fordulnak elő. Ilyen a pajzsmirigyműködés zavara, az inzulinfüggő diabétesz, illetve a májon belüli epeút-gyulladás (primer biliáris cirrhosis).

Bármilyen enyhe tünetei vannak is, a beteg érdeke, hogy minél előbb fény derüljön anyagcsere-rendellenességére, gluténmentes diéta nélkül ugyanis erősen megnő a bélcsatorna daganatos betegségeinek esélye. A betegség késői felfedezésével arányosan gyakoribb a rosszindulatú adenokarcinómák és a vékonybél falában kifejlődő T-sejtes limfómák, valamint további autoimmun-betegségek kialakulása.